Már annyit hallottam erről a játékról annyi különböző embertől, hogy kíváncsi lettem, rám milyen hatással lesz ez a világ népeit egyesítő műremek. Teszem hozzá, a legrosszabb politika azt kiabálni, hogy "NE játssz ezzel a játékkal!", mert a jó öreg fordított pszihológia elvén mindenki ki akarja majd próbálni, köztük én is. Nem, komolyan, ha nem erről beszélt volna boldog/ boldogtalan eszembe sem jut ránézni.Először még csak videókat néztem a sok szerencsétlenről, hogy hogyan szenvednek ki 1-2-3 pontot, szűzkézzel még nem is értettem, hogy mi ez a nagy szerencsétlenkedés. A kijelzőt bökdösve repteted a kacsaszájú madarat, így kikerülve az akadályokat. Tök egyszerű, nem? Aha, nem. :)
Ha a játék úgy funkcionálna, ahogy kellene, akkor valószínűleg senki sem játszana vele, mert egy tizenkettő egy tucat, óvodás ügyességi játék lenne, DE hála a gondos és precíz programozói munka hiányának, a drága kismadár olyan fizikával rendelkezik, mint egy kő. Amikor a szüleim kezébe adtam a játékot ők egyből reptetni szerették volna a drága madárkát, jól fel a magasba. Na ezzel az amúgy normális felfogással elérték a kerek nulla pontot. Mivel, ha túl sokat pöcögsz a madárnak, akkor felmész az égbe azt' jó napot, ha túl keveset, akkor már az első akadály előtt a földbe fúródsz. Sokkal többet nem is nagyon lehet elmondani erről, talán még annyit, hogy ha két számjegyű eredmény el tudsz érni, akkor te vagy a világ császára. Láttam már olyan print screenelt eredményt, ahol 300 X eredménye volt az embernek, de szerintem őt már nem lehet embernek titulálni. Én egy munka előtti reggelen döntöttem egyéni rekordot 23-mal, de nagyjából szívinfarktus közeli állapotba kerültem. Na akkor el lehet képzelni a háromjegyűek hogy néznek ki.
Szóval én azt mondom, hogy játsszon vele, aki akar, arra viszont fel kell készülni, hogy elég addiktívés idegőrlő.
És a reakció, ami minden játékos szívéből szól, de nem mindenki pénzálcájából:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése