Még nagyon friss az élmény, most jöttem haza a moziból, de muszáj összeírnom, hogy milyen hatást gyakorolt rám az egyik kedvenc könyvsorozatom első részének film adaptációja. Jöjjön hát egy kissé elfogult vélemény a Csontvárosról.
Mióta megtudtam, hogy a Csontvárosból film készül pedzegettem a gondolatot, hogy újra olvasom az első könyvet, elvégre több év telt el, mióta befejeztem és azt hittem nem árt felfrissíteni még a film előtt, hogy mindent tudjak a helyén kezelni. Életem legbölcsebb dolga volt, hogy nem tettem ezt meg ez alatt a másfél- két év alatt. Rengeteg mindent változtattak meg a könyvhöz képest, ha frissen élnének bennem a könyv sorai, egész biztos, hogy szívtam volna a fogam, ha nem is az elejétől, de a jó közepétől tuti. Nem arról van szó, hogy kipucoltam a memóriámból az egész könyvet. Minden eseményre emlékeztem, hogy hogy kellett volna lennie, nagymamám (mert ő is olvasta a könyvet, így együtt néztük) jó párszor bökdösött, hogy ez tuti nem volt benne, de egyszerűen nem tudtam dühös lenni mert: Szórakoztatott.
Az egész környezet, ami körbevette a színészeket nagyon tetszett, szinte éreztem a könyvek illatát a könyvtár jelenetben, a Fray ház elképesztően otthonos lett (igaz, nem sokat lehetett ép állapotában látni belőle), a Dumort hotelt elképelni sem tudtam parábbnak. És, ha már Dumort hotel és hangulat. Nem vagyok a dubstep híve, nagyon nem, de ahogy az a zene össze lett kombinálva a vámpírokkal való bunyóval hát... Majdnem felugrottam a székemből és nekiálltam őrjöngeni, eszméletlen jó volt! (de jó, mostantól ezt dubstep hotelnek fogom hívni)
És így, ha már most meg a zenénél tartok, akkor megjegyezném, hogy nagyon féltem az üvegházas jelenet megvalósításától. Annyira nem is lett epikus, de ahhoz a szerényebb kerthez képest, amit én elképzeltem egy atombomba volt, és amikor felcsendült az a várva várt Demi Lovato szám, azt hittem ráolvadok a pattogatott kukoricára. Lily és Jamie aranyosan játszottak abban a jelenetben, ahogy az egész film alatt jók voltak, kivéve talán Jamie creepy arcjátékát néhol. Nem fordult elő sokszor, de akkor nem tudtam, hogy ő fél e tőlem vagy nekem kéne tőle félnem. De ha színészt kéne mondanom, aki igazán tökéletes volt az egész film alatt, az Robert Sheehan. Nem titok, hogy alapból Simon a kedvenc karakterem, de ahogy Robbie eljátszotta az maga volt a tömör gyönyör. A mozgása, a beszéde, az arcmimikája, mindene meggyőzött róla, hogy ő az a Simon, akit szeretek. Imádtam azt is, hogy több jelenetet kapott Isabellel, még akkor is, hogy itt még csak amolyan 'nagy cserkész- kis cserkész' kapcsolatuk volt. Haloványan suttogott a fangazmusom, hogy SIZZY. Khöm. Kevin is jól hozta Alecet, mondanám, hogy túl morgós volt, de a könyvbeli Alec is eléggé az még a sorozat ezen pontján, szóval ezt nem írhatom fel neki rossz pontként. Magnusról sokat sajnos nem tudok mondani, Godfrey jól játszotta, csak sajnos az amúgy sem hosszú szerepléséből még többet lecsippentettek, így amit láttunk, az kellemes volt de csak röviden. Egyetlen karakter volt, aki kiborította nálam a bilit, és az Valentine volt. Nem tudom, hogy egy megfontolt, ravasz, 'szofisztikált' szőke úriemberből, hogy lett egy őrülten hörgő rambó. Már néha kicsit imádkoztam még a monologizálós jelenetében is, hogy most, na, valaki, törje már be az orrát! Alakítással nem volt semmi gond, csak ez nem az a gonosz, akire vártunk, még a legnagyobb jóindulat mellett sem. És talán csak ez a változtatás zavart nagyon az egész film alatt. Meg talán az, hogy nagyon kíváncsivá tett, hogy akkor Simon, hogy lesz így vámpír a Hamuvárosban? Mármint, hogy akkor most itattak vele vámpír vért is vagy csak megharapták? Megharapott valakit, amikor elrabolták? Mert a patkányos sztorival érthető volt, hogy a hogyan és a miért, de akkor itt nem tiszta, hogy azért lát jól szemüveg nélkül, mert megharapták és ennyi? Nem akarom, hogy az egyik kedvenc cselekményem valami gagyi magyarázatot kapjon.
Most így hirtelenjében ennyit tudok kisajtolni magamból, mint kritika. Úgy érzem, hogy többször látnom kéne még, hogy mindenről alapos véleményem legyen. De végső soron úgy készültem, sok más kritika alapján, hogy egy csalódásban lesz részem, mint annak idején a Burok esetében, de kellemes meglepetést okozott. Ha nem is a tökéletes adaptáció, de számomra egy 8.5/10-es film lett, ami megéri a pénzét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése